Annak idején egy igazi, valamirevaló úrihölgy toalettje nem volt tökéletes a táska, a kalap és a cipő összhangja nélkül. Az utóbbi évtizedekben azonban a férfiasodni vágyó nők tömege vette le fejéről a kalapot, dobta el a kesztyűt.

A hétköznapokon meg kit is érdekel, milyen a táska?! Szerencsére azonban úgy tűnik, egyre több nőt. Amihez persze a technológia fejlődése és a kínálat szélesedése is bőséggel hozzájárul. Passszoljon! A divatszakértők, stylistok, hozzáértő amatőrök is mind-mind azt mondják, bizony, passzolnia kell a cipőnek a táskával. Ráadásul ilyenkor télen rengeteg kiegészítőt hordunk. S ha őszintén, kritikusan szemügyre vesszük akár magunkon, akár máson, mit nyom a latban néhány jól megválasztott kiegészítő, meg fogunk lepődni. Sokkal szebb az egyforma színű kesztyű, sapka és sál együttese, mintha mindegyik más típusú volna. Ugyanezt tessék a cipő-táska összhangnál is figyelembe venni. Nem elég annyi: barna cipőhöz barna táska. Fotó: Gucci Mert milyen barna az egyik, s milyen a másik? Az is nagyon rosszul mutat, ha valaki egymástól alig különböző színű nadrágot, felsőt vesz fel, hiszen egyik sem emeli ki a másikat. Így van ez a táskával is. Bátran és fantáziával! Éppen ezért télvíz idején azok, akik inkább konzervatívan öltözködnének, válasszák a jól bevált fekete-fekete párosítást. Meg lehet találni azt a táskát ugyanis, ami hegyes orrú magas sarkúval, és lapos fűzős bakanccsal is ugyanolyan jól mutat. Aki pedig a színeset kedveli, legyen csak bátor, engedje el a fantáziáját, de a harmónia megteremtésének igényét azért ne feledje. Szerencsére óriási a választék már táskából is, nem kell néhány darabból kiválasztanunk az igazit. Bár, magamból kiindulva ez sokszor igen megkönnyítené a választást, mert százból igen nehéz egy tökéletest kiválasztani, míg tízből sokkal egyszerűbb. Azért persze táskából is többre van szükség. A hétköznapi darab lehetőség szerint akkora, hogy képes minden kacatot elnyelni, ami csak megfordulhat egy női táskában, ez a paletta pedig elég széles… Aztán kell egy olyan is, amit akkor használunk, ha mondjuk barátokkal találkozunk vagy meglátogatunk valakit, nem akarjuk cipelni a nagy pakkot, de nem akarunk puccosan érkezni sem. S persze elengedhetetlen az alkalmi táska is.

Kicsi- nagy, hosszú- rövid?

Személy szerint én nagyon nem kedvelem a kicsi, alkalminak kikiáltott, combig lógó kockatáskát. Szerintem sokkal csinosabban mutat egy rövid, esetleg arany vagy ezüst láncos, opcionálisan kézben is fogható darab. Célszerű ebből olyan vásárolni, amelynek állítható a pántja, attól függően, hogy éppen mi az ideális. Lehet selyem, szatén, bársony, flitteres vagy anélküli, gyöngyös és bármilyen színű. Csak passzoljon az öltözékhez. Nem kell ugyanolyan színűnek lennie, mint a ruha vagy a cipő, de legyen harmonikus a megjelenéssel, és semmiképpen sem harsány.

Fotó: Givenchy

Mégis milyet?

A táskából is rengeteg manapság a bóvli, a rossz minőségű, ami nagyon jól mutat néhány hétig, de aztán észrevétlenül cérnaszálak bújnak elő innen-onnan, felfeslik a bélés, akad a cipzár, kilazul a csat, netán leesik a díszítés. Éppen ezért a táskára, főleg, ha strapabíró hétköznapi darabra van szükség, érdemes egy kicsit nagyobb összeget szánni, s inkább a jobb minőséget választani, mert hosszútávon azzal járunk jól.


A jó táskának sok apró zsebe, szeparálható belső részei vannak, s behúzva a cipzár húzókája előre mutat. Sokszor a gyártók nem figyelnek rá, vásárláskor viszont (legalábbis nálam) kizáró ok szokott lenni, ha hátulról előrefelé húzva kell kinyitni. Attól függően persze, ki, melyik oldalon hordja a táskáját. (De például azoknál a pároknál, akik betartják „a férfi a jobbján vezeti a nőt”-szabályt, célszerű a nőnek a jobbján viselnie a táskát, nehogy bármi is közéjük álljon…) Ha hátul nyílik a cipzár, sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy valaki – mondjuk a metrón - ügyesen, észrevétlenül kinyitja, s elemel belőle valamit. Azt meg csak-csak észreveszi az ember lánya, ha a hóna alá akar nyúlni valaki…
 NLC